2013. június 19., szerda

~Bemutatkozás

  Az én nevem Ayuzawa Misaki .
Tudom, különös név, de félig japán vagyok, ami szerintem magyarázatot ad.
A legfontosabb dolog, amit rólam tudni kell, hogy élek-halok a kosárlabdáért. Ez a hobbim, ez az, amit szeretek csinálni és valamilyen szinten értek is hozzá. Igaz, nem vagyok rettenetesen magas és nagyon tehetséges, de próbálkozok, küzdök azért, ami fontos számomra.. 
Nincs családom. Illetve volt. Az igazság az, hogy nem ismerem az igazi szüleimet, soha sem találkoztam velük. Azt mondják, meghaltak egy balesetben. Nem tudom. Nevelő szüleim voltak. Ha jobban belegondolok, az életem nem éppen egy leány álom. A nevelő apám mindig ivott. A nevelő anyám sem jobb. Veszekedtek, bántottak engem és egymást is. Nem szerettek, biztosan csak pénzért vettek magukhoz. Az iskolában is bunkón viszonyultak hozzám. Nos... én sehogy sem viszonyultam senkihez. Ha kéne csinálnom egy filmet a tizenkilencedik élet évemig, az egész olyan képekből állna, mint: a rajtam való nevetés, gúnyolódás, ütések, rúgások, utálat, undorodó arckifejezés. Nem tudom miért, talán csak a származásom miatt, de előfordulhat, hogy engem tűztek ki célponttul; én voltam a leggyengébb láncszem, csak mert nem úgy néztem ki és viselkedtem, mint ők. Nem azt csináltam, amit akartak, bár néha kényszerítettek. Megaláztak, de nem adtam fel. Nem is bánom, hogy nem hátráltam meg, hisz lett családom, kaptam barátokat és egyedül a kosárlabdámra, egy ajtóra plusz egy ismeretlen srácra volt szükség.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése